Az anyakirálynő és Párizs érseke is felháborodott és ellenezte a művet. Egy egyházfi vádiratában Molière-t így támadja: „Emberi külsőt magára öltött démon, aki az évszázad legfelháborítóbb hitetlen szabadgondolkodója.” Sőt, egyenesen azt javasolta, hogy a szerzőt máglyán égessék el, amely csak előjátéka lenne annak, amit majd a pokolban kell nyilvánvalóan elviselnie.
több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2013. október 12. szombat, 19:00
Molière: Tartuffe
A Tartuffe-öt 1664 májusában mutatták be először, XIV. Lajos A varázslatos sziget gyönyörei elnevezésű, fényűző fesztiválján. Hogy ez alkalommal a darab befejezett változatát játszották-e, vagy még egy be nem fejezettet, az máig tisztázatlan, mert Molière sosem jelentette meg ezt a három felvonásos első verziót. Bárhogy volt is, a fogadtatás és a vélemény a bemutató után lesújtó volt, egy héten belül a király betiltotta az előadást.
Molière azzal védekezett, hogy a vígjáték „az emberi jellem javítását szolgálja, miközben szórakoztat”. Mert a szerző nem tudott elképzelni hathatósabb dolgot, mint a „kor fogyatékosságait támadni nevettető jellemábrázolás által”. A királynak tetszett a darab, és bár betiltotta, nyilván tudott róla, hogy több zártkörű felolvasást is tartottak belőle. Sőt, 1665-ben a „Királyi társulat” címet adományozta Molière csapatának, ami a mély elismerés jele volt. 1667-ben a szerző a Palais Royal Színházban bemutatta a második változatot, amely öt felvonásos volt és az Imposztor címet kapta. A király éppen nem tartózkodott Párizsban, és bár szóban engedélyt adhatott az új verzió bemutatására, de az általa megbízott illetékes „cenzor” újra betiltotta annak játszását, habár a szerző „finomított a darabon”, többek között azáltal, hogy a főszereplő jelmezét olyan módon változtatta meg, hogy az ne hasonlítson annyira a klérus viseletére. A király nem oldotta fel ugyan a tilalmat, de megígérte, hogy hazaérkezésekor újra megvizsgálja az ügyet. Végül 1669. február 5-én a darabot bemutatták végleges formájában, és a Tartuffe címet kapta.
„Tartuffe azt képviseli, amit Molière mélyen elítélt a 17. századi francia társadalomban: a mindent eluraló képmutatást. A darab nemcsak a címszereplőről szól, és nem ő az egyedüli főszereplője. Nem véletlen, hogy a bemutató előadáson Molière magára osztotta Orgon szerepét. Tartuffe ugyanis nem jutott volna semmire Orgon aktív közreműködése nélkül. A szerző zsenialitása abban áll, hogy ezt felismerte, és így megalkotta életműve legkülönösebb és legemlékezetesebb szereplőpárosát. A Tartuffe tulajdonképpen erről a két emberről szól, a versenyről, amely a »testvéreket« ellenséggé változtatja; és arról a folyamatról, ahogy visszás kapcsolatuk túlnő rajtuk, és a teljes társadalmi rendet veszélyeztetni látszik.” (Méhes László)
A M.É.Z. Zenekar, azaz Pálvölgyi Ádám, Turzó Sándor, Kuklis Henrik, és Párniczky Ede, neve szándékosan kétértelmű. A rövidítés a Meg Nem Értett Zenekart takarja, akik 1988-ban alakultak, hogy ír és skót folkzenét játszanak. Magyarországon ennek a műfajnak ők voltak az első művelői, eddig 9 albumuk jelent meg és több mint 2000 (!) koncertet adtak már. Előadásukon válogatás hallható majd kelta eredetű népek költeményeiből. És ha már költemények és próza, velük lép színpadra Kautzky Armand is. Az egri születésű Jászai Mari-díjas magyar színművész, szinkronszínész, érdemes művész 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Madách Színház tagja lett, ahol majdnem 20 évet töltött el. Kautzky Armand - vers, próza; Pálvölgyi Ádám; Turzó Sándor; Kuklis Henrik; Párniczky Ede
Először játszik nálunk Vörös Janka zenekarával.
Tavaszi műsorunkban ismerkedjetek meg Áfonykával, az apró, gömbölyded tündérrel, aki vidám tavaszi füttyszóra ébredvén a szél hátán útnak ered, hogy…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
